Mmm… úgy tűnik, a kibaszott ribancok már várnak rám, mi? Úgy bontottam ki ezt a kis szörnyeteget, mint egy olyan pasas, akinek még soha nem váltak valóra a fantáziái. Úgy értem, mit csinálsz, amikor az oldal tudat alatt azt sugallja: minden fantázia-lyuk, amire valaha is kivered magad, most már valódi beszélgetéssel együtt. BUMM! Nők, férfiak, anime ribancok, fantázia-démon kurvák, elf portások fogadtak olyan ruhákban, amikért egy igazi szállodai alkalmazottat még a második műszak előtt kirúgnának – mindannyian állítólag készen állnak arra, hogy csevegjenek, telefonáljanak, szerepjátékot játszanak, és pózoljanak a magányos seggednek bármilyen nedves álom-szcenárióban, amire a farkad vágyik. A megjelenés gyönyörűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű
Az ÖTLET. Az az ötlet, hogy létezik egy hely, ahol a tengerészlány, a könyvtári boszorkány és a latexruhás szállodai recepciós egy fedél alatt élnek, és egyiküknek sincs szüksége arra, hogy fűhöz nyúlj. Sajnos ez nem az a valóság volt, ami hamarosan kibontakozott előttem… Mint bármelyikőtök, aki találkozik egy AI-oldallal, én is a karaktertáblázattal kezdtem. Ennek a csibésznek mindenre volt egy fülje: anime-fül, fantasy-fül, férfiak, ha az érdekel, mindegyikükre rá volt írva: Domináns, Félénk, Megszállott, a szégyenletes menü, amelyben felsorolták, hogyan lehet érzelmileg vagy szexuálisan kihasználni az embert. Rákattintottam Yuzukira, aki állítólag egy szállodai concierge. Rózsaszín lófarka van, zöld szemei, anyajegye, teste pedig egy fényes fekete ruhába van öntve… ennél szexibb már nem is lehetne, még ha akarnám sem. A ruhája nem volt munkahelyre való, de nem érdekelt…
A csevegés nem úgy alakult, ahogy terveztem
Szóval elkezdtem csevegni Yuzukival. És abban a pillanatban, ahogy megnyitottam a csevegést, valami szerepjátékos forgatókönyvre számítottam. Valamire, ami felizgatja az elmémet, és felépíti bennem az izgalmat, hogy ő lesz az esti portásom, de az Unlacednek más tervei voltak… Szóval Yuzuki egy versennyel kezdett: három feltétel, az első az, hogy addig ne tegyek semmit, amíg ő nem mondja. Megkérdeztem, mi a faszért versenyez egy szállodai concierge reggel 11:23-kor? Elmondott egy szöveget arról, hogy simítja meg a galléromat, aztán „kedvesemnek” hívott, és felajánlotta, hogy ne csak távolról csodáljam… bla-bla-bla… a bevezető szar. Sajnálom, de ez az igazság. Teljesen szar. Maga a csevegés utána… rendben van. Ugyanolyan színvonalú, mint bármelyik rendes, cenzúrázatlan modellel való szerepjáték. Ha túljutsz a hideg kezdésen, akkor a szerepben marad. Domináns szerepet tud játszani anélkül, hogy kibukna, és nem jut eszébe hirtelen, hogy valójában a kulcskártyákat kellene ellenőriznie. A hanghívás is ugyanúgy működik: olyan hangon válaszol, ami illik a hangulathoz, a beszéd mennyisége alapján Sparks-ba kerül, és egy cseppet sem tetszik. A hangok felismerhetően AI-s hangok, és még egy igazi szexhívással sem veheti fel a versenyt… de ott van, ha akarod.
De aztán eszembe jutott a zseniális ötlet, hogy nyissak egy csoportos csevegést, mivel az Unlaced.ai folyton az orrom alá dörgöli. Azt akartam, hogy a csajok a figyelmemért versengjenek, egymással interakcióba lépjenek, olyan dolgokat mondjanak, amiktől úgy érzem magam, mint egy anime főszereplő. Szóval… hozzáadtam egy matrózcsajt és egy könyvmoly anime-csajt, ami úgy hangzik, mint egy nagyon rossz vicc kezdete. Azonnal elkezdtek szerepjátékot játszani teljesen különböző szobákban. A matrózfolyton arról beszélt, ahogy a tenger habja a mellkasomra fröccsen, miközben a fedélzeten ringatóztunk. A könyvtáros csaj pedig arról suttogott, milyen csendben kell lennem a könyvespolcok között, és hogy nem zavarja a jelenlétem, miközben tanul. Egyikük sem vette észre a másik létezését. Ott ültem, és röhögtem, mint az őrült, mert ez volt az egyetlen, amit tehettem. Úgy tűnt, mindketten meg voltak győződve arról, hogy egyedül vannak velem, pedig láttam mindkettőjük üzenetét, és mindkettőjüknek egyszerre válaszoltam. Ez az ellentmondás majd megöl, de hé… legalább jót nevettem rajta.
Reels, közösség és az AI Studio
A személyes interakcióktól továbblépve ott van a Reels-feed. Ez csak egy függőleges görgetős sáv véletlenszerű AI-tartalmakkal. Ugyanazok a karakterek, mint a menüben, nedves pólóban, kilátszó mellbimbókkal, kandalló mellett, giccses feliratokkal és olyan AI-mozgásokkal, amiket egy igazi ember soha nem írna. Ugyanazok a gyönyörű „clankerek” csinálják ugyanazokat a softcore-jeleneteket, egymás után, szív- és üzenetgombokkal, hogy úgy tehetsz, mintha spontán fedeznéd fel őket. Nincs ezzel semmi baj. De nincs is benne semmi különleges. Ez csak vizuális kitöltőanyag, amíg a Sparks-od eldönti, hogy a valódi generáló eszközök megérik-e a fáradtságot.
Kiszálltam abból a Reels-hírfolyamból, mert kezdett unalmassá válni. Valahogy a Közösség fülön kötöttem ki. Őszintén szólva, ha itt vagy, akkor nincs életed, és egész nap klankereket készítesz. Ez volt a benyomásom róla. Van egy visszaszámlálás a novemberi versenyig, a legjobb alkotók pontszám szerint rangsorolva (50 pontért 2000-et kapsz abból a pénznemből, amit osztogatnak), és a vezető AI-társak trófeaként vannak kiállítva… Ahhoz, hogy a sajátodat is benevezd a versenyre, meg kell tervezned egyet, létre kell hoznod egy galériát legalább három fotóval és egy videóval, közzé kell tenned, és akkor kezdhetsz pénzt keresni, amikor az emberek csevegnek vele. Ez egy verseny azoknak, akiknek a fő kreatív terméke a szintetikus nők. Ugyanúgy tisztelem ezt a szorgalmat, ahogyan azt a férfit is, aki a reklámszünetre időzíti a mosdóba járását. Ennyit mondok erről a témáról.
Aztán ott van a stúdió. Ó, jaj… Hogy megkíméljelek a fáradságtól: kapsz előre beállított paramétereket, kiválasztod a karaktert meg mindenfélét, majd megnyomod a „generálás” gombot. Hozzáadhatod a saját parancsaidat is, vagy létrehozhatsz egy előre beállított paramétert, és nézheted, ahogy az AI mocskos dolgokra képes. Papíron elképesztő. A valóságban? Nos, én Tamakit, a kék hajú boszorkányt akartam, meztelenül, cowgirl pózban, egy véletlenszerű hálószobában. Nem túlzott kérés. Rákattintottam a „generálás” gombra. Nem sikerült. Finomítottam az előre beállítottakat, újra megpróbáltam meztelenül… újabb kudarcok. A haladási sáv kb. 30%-ig töltődik fel, aztán csak egy üzenet jelenik meg, hogy a generálás sikertelen volt. Ennyi. Átváltottam videóra, mert talán a képmotor csak egy pillanatnyi hibát produkált. A videóeszköz megkért, hogy először generáljak képeket… csodás. Tehát az a funkció, amelyiknek szüksége van a másik, jelenleg nem működő funkcióra, szintén nem működik… Gyönyörű. Mit akarsz, mit tegyek most?
Szikrák, amelyek nem váltanak ki szikrát
Egyik kudarcból a másikba haladva kipróbáltam a Karakteralkotót: megpróbáltam létrehozni a saját elf anime ribancomat. Atlétikus alkat, barna szemek, közepes mellek, kicsi fenék, bob frizura, fekete haj, az egész menü… Beletettem a szívemet és a lelkemet, és… Nem sikerült létrehozni a karaktert. Újra. És. Újra. És újra… Az a gomb, ami azt írja, hogy az álomtársad készen áll, csak ott ül, miközben a piros sáv jelzi, hogy mégsem. Legalább az Unlaced visszatéríti a szikrákat, ha nem sikerül, ami kedves… de ez azt is jelenti, hogy a rendszer beismeri, hogy nem tudja befejezni azt a munkát, amiért eleve felszámított neked díjat.
Ha már a szikrákról beszélünk: gyakorlatilag mindenhez szükséged van rájuk ezen a weboldalon. Az új fiókok 25-öt kapnak, amivel kísérletezhetsz. Tagság nélkül minden csevegőüzenet egy szikrát vesz igénybe. A tagok korlátlanul cseveghetnek. A képek egyenként 6 szikrát kerülnek. A videók ára másodpercenként és felbontásonként változik (egy egyszerű 5 másodperces klip 20 szikrát jelent; a bonyolultabbak gyorsan megdrágulnak). A karakter létrehozása 4 szikrát jelent, ha működik. A feltöltőcsomagok ára nagyjából 12 dollár 1000-ért, 50 dollár 5000-ért, 160 dollár 20 000-ért, és minél nagyobb a csomag, annál olcsóbb egy „Sparks”... és a többit nem is kell felsorolnom. Mindketten tudjuk, hogy a generatív funkciók nem működnek, és az egyetlen értelmes dolog a csevegés. Szóval egyelőre maradjunk ennél. A gyönyörű, sötét felület, ami már az ötlet hallatán is boldoggá tett, még mindig gyönyörű… a karakterek is azok, és a csevegés is rendben van. Minden más? Nem… az azonnal kudarcot vall, és nem hajlandó továbbfejlődni.
